Press Releases - "Kérem szépen! Nincs itt semmi gond!" Őzse István Jr. blogja

"Kérem szépen! Nincs itt semmi gond!" Őzse István Jr. blogja

"Na mi újság, hogy ment?"-kérdezte stílusosan Bori Attila, a jobbkezem. "Ne is mondd!"-vágtam rá.-"Jobb, hogy Melcsit nem vittem magammal..."
Aztán mesélni kezdem. Szokásomhoz híven hètfő délelőtt tartottam sajtótájékoztatót az előző hét történéseiből. Általában pártfogoltom, Vankó Melinda is jelen van ezeken az izéken. Ám most úgy értem, a Mont-tremblant-i futam eseményeit követően jobb, ha szabadságra küldöm Ste-Croix-ig. Na de ne rohanjunk ennyire előre,
Minden tavaly év végén kezdődött. Részt vettünk egy U18-as nemzetközi bajnokságon, amelynek egyik állomása Kanada, azon belül Montreal volt. Az F1-es aszfaltcsík. Remekül ment minden; pole pozíció, vezetés, út a győzelem felé... Motorhiba, puff neki! Melinda kiszállt a Dallarából, jó nagyon rúgott a gumifalba, majd elvonult. Tudtam, mit érez, nem szorult magyarázatra. A kocsit bevontattuk, összepakoltunk és pihenni mentünk. Másnap reggelinél "leányom" kijelentette, hogy a kanadai F3-ban szeretne versenyezni. Bólintottam, érthető motiváció, legalább nem kellett tovább agyalni a Rookie Series utáni folytatáson.
Az idénynyitóról született egy írásom, akit érdekel, cikkeim között megtalálja. Örültünk, mint az a bizonyos majom a farkának. Aztán jött Edmonton, újabb motorfüst. Ugyanaz a hátsó fekvőcsapágy babrált ki velünk, már sokadszorra. Ennek köszönhetően a második futamon csak hetedikek lettünk. Sebaj, irány a Castrol Raceway. Dupla győzelem! Senki se ért Melinda nyomába, 55 ponttal vezette a bajnokságot! A szaksajtó felfigyelt ránk, de ez még csak a kezdet volt. Atlantic Park: első futam harmadik hely, majd a szakadóesős főversenyen Melcsi végig a meglepetésember, Edwards-Kiss vízfüggönyében autózott. Aztán az ellenfélnek elfogyott a gumija, boxkiállásra kényszerült, ezzel pilótánk ölébe hullott a serleg. A harmadik diadal az idén, az előny immár 85 egység... A média a vállára vette Melindát, ódákat zengtek megbízhatóságáról, a volán mögött mutatott fegyelmezettségéről, éleslátásáról.
Az esélyesek nyugalmával érkeztünk tehát Mont-tremblant-ba. A szezon félideje. Ment a matek: ha sikerülne az előnyünket 100 pontra növelni, az idény további részében elég lehet csak a biztos harmadik helyet megcélozni. Önbizalmunknak jó tett, hogy az eddigi versenyeken az ellenfelek gyakorta kiestek, vagy ha nem, akkor rendesen körbeverték egymást. Ja és közben megtalálni véltük a csapágy folyamatos meghibásodásának okát is.
A fenyegetés azonban idén először megérkezett, Svetlio Skorpiona személyében. Mindkét futamon az egyik haza srác, Jimbo Strawberry jeleskedett (ezzel fel is kapaszkodott a bajnoki összetett harmadik helyére 296 pontjával), a bolgár fiú azonban két ezüstöt szerzett versenyzőnőnk ugyancsak két bronzérme ellenében. Melcsi alig vesztett valamit az előnyéből (407 egység birtokosa, Skorpiona 328-at szerzett eddig), jómagam azonban ismerem a firkászokat: ízekre akarják majd szedni a formaromlás miatt! Ha a média vért akar látni, akkor ott vérfürdő is lesz!
Így, ilyen előzmények után jobbnak láttam pártfogoltamat távol tartani a sajtótájékoztatótól. Sajnos beigazolódott a félelmem. Minden második kérdés arra célzott, hogy Kanada-bajnok lesz-e a magyar lány. Ideges? Nagy rajta a nyomás, azért előzték meg ketten is az első futam utolsó körében? A másodikon miért elégedett meg a bronzzal? Tartunk-e Skorpiona-tól? Hajaj...
A forgókínpad után azonnal felhívtam Melindát. Meg akartam győződi róla, hogy nem viselték meg a szinte azonnal megjelenő kritikák. Szerencsére nem. A Mont-tremblant-i bukott győzelmet egy vállrándítással elintézte (lesz még Karácsony!), a vérszívók meg amúgy sem érdeklik. Jól van, megnyugodhatok.
Csak mikor visszaértem a csapat főhadiszállására, vettem észre, hogy valami nincs rendben.
Hol vannak a többiek?! Csak Bori ült a székén, a többiek sehol!
Aztán kirobbant az ajtó és örömittas kiáltozások közepette bezúzult a team. Amíg én a csőcselékkel bajlódtam, ezek a rosszgyerekek "elugrottak" Caracasba, egy quick race-re. A szabadságuk alatt! És ha már ott voltak, győztek is!
Ronda banda! De akkor is büszke vagyok rájuk!
Szóval ezekkel a sorokkal üzenem a károgóknak: kérem szépen, nincs itt semmi gond!

Köszönöm, hogy végigolvastad beszámolómat! Hajrá Magyarok!