Press Releases - Visszavonulás, és egy új karrier kezdete, 2. rész

Visszavonulás, és egy új karrier kezdete, 2. rész

Üdvözlöm minden menedzsertársam és minden pilótát!

Mint az előző részben megtudhatták, Tóth Balázs a tavalyi szezonban súlyos, a karrierje végét jelentő balesetet szenvedett a Phakisa Ovalon. Az M1 stábja a kórházban kereste fel a magyar kiválóságot, aki megszellőztette, ki lesz az utódja. Őt kerestük fel, rögtön a baleset után, majd a mai napon, Dél-Afrikában.

Először a baleset utáni interjút olvashatják.
M1: Hogyan viselte?
Eduardo: Hát nem jól! Balázs a példaképem, 9 éves korom óta követtem a versenyekre! Remek ember a pályán és azon kívül is, és látni, hogy most a kórházban fekszik.. Mind aggódunk érte, én különösen! Ma voltam bent nála, és hát önmaga volt! Azt mondta, majd lesz egy meglepetése, de nem ő adja át! Hát nem tudtam mire vélni!
M1: Így van! A meglepetése pedig az, hogy Önt ajánlotta be a saját helyére! Randy pedig nem utasította vissza! A mai naptól kezdve Ön hivatalosan is autóversenyző!
E: Hát, most mondanám, hogy meglepődtem, de akkor hazudnék! Balázs már 2 éve elkezdett bevezetni az autó beállításainak rejtelmeibe, és folyamatosan a technikával kapcsolatos könyveket bújtam. Rengeteg elméletet tanultam, hogy idővel felkészült legyek, aztán a szüleimtől kapott Ignisen gyakoroltam az alapokat, mind a vezetés, mind a műszaki terén.
Ettől függetlenül óriási meghatottsággal tölt el, hogy átvehetem az unokatestvérem helyét! Mindig is ez volt az álmom, hogy versenyző lehessek!
M1: Hogyan fog felkészülni az első versenyekre?
E: Mindenben követni fogom Randy tanácsait. Mivel lényegében 9 éves korom óta ismerjük egymást, nem leszünk idegenek egymásnak. Az életben már látott felnőni, remélem a versenypályákon is láthatja, ahogy beteljesítem a Balázs és a saját álmomat.
M1: Mégpedig?
E: Hogy egy nap az IndyCar-ban versenyezzek!

Ezek voltak tehát Tóth Eduardo első mondatai, mint autóversenyző. A tinédzsert a héten újból felkereste az M1 stábja, Kyalamiban értük utol, ahol épp az időmérőre készült.

M1: Hogy van? Milyen az élet autóversenyzőként?
E: Egészen elképesztő! Tudtam hogy pörgős lesz, de hogy ennyire?! Már túlvagyok jó pár versenyen, de ezek inkább csak tapasztalatszerzésre voltak jók, nem volt tétjük. Leginkább a csak újoncoknak kiírt versenyeken tettem oda magam, Balázs is azt javasolja, hogy ott érdemes 110%-ot adni, a sima versenyeken ismerkedjek az autóval, és tanuljak.
M1: Balázs ajánlotta az F-3 Afrika szériát is?
E: Részben igen. De Randy 3 lehetséges variációjánál is ott volt ez a lehetőség.
M1: Szabad tudni, mi volt a másik kettő?
E: Természetesen! Az F-3 Arab széria, illetve az F-3 Óceánia. Előbbi gyengébb, utóbbi erősebb a mezőny alapján, mint az F-3 Afrika, így esett a választás az arany középútra. Emellett Balázs is versenyzett itt fiatalabb korában, így úgy ahogy a helyszíneket is ismerem.
M1: Milyen a mezőny?
E: Az első forduló Durban utcáin volt, így nem mennék el messzemenő következtetésekbe. Az biztos, hogy a pontszerzésekre jó lehetek. Randyvel és Balázzsal átnéztük az adatokat, és 3 riválisom lehet a sorozatból, akik hozzám hasonló életkorral és tapasztalattal rendelkeznek! Köztük van egy magyar srác, ifj. Sándor József, akivel már nem egyszer söröztünk együtt. Borzasztó gyors a srác, a nyers tempóban talán a legjobb négyünk közül, amit a durbani kvalin elért 4. helye is bizonyít!
Aztán ott van a francia Mathieu Henault, aki szintén nagyon összeszedett, és 18 éves létére elég nagy a rutinja. Illetve nem utolsósorban a spanyol Logan Lucas, aki annak ellenére is gyűjtött egy 8.és 7. helyet Durbanben, hogy senki nem várta!
M1: Ha már Durban, hogy élte meg a fordulót?
E: Nagyon jól, bár picit keserűen. Az időmérőn 14. lettem ami kicsit elkeserített, bár a mérnökeim vígasztaltak, hogy csak 1 másodpercet kaptam az elsőtől és a személyes szponzorom, a Honda nyomására benevezett Lola kasztni miatt is ez volt a közel maximum. Aztán a sprintversenyen jó esélyem nyílt a pontszerzésre, mivel Józsi és Henault is kiestek előlem, de sajnos elnéztem egy kanyart, és követtem őket... A hosszú versenyen végül 14 helyet javítva, a 28. helyről törtem előre, így 14. lettem. Meg voltam elégedve, őszintén megmondom, nem számítottam ekkora előrelépésre!
M1: Hogyan tovább?
E: Mindig csak előre! Remélem át tudom menteni a lendületem, és a következő időmérőn legalább ezt a 14. helyet hozni tudom. Balázs most először tudott elkísérni a futamra, és ez óriási erőt ad! Még főleg tolószékben közlekedik, de az, hogy a depóban már mankóval jár, hogy felmehessen a pit wall-ra, és a rádión beszéljen velem, nagyon motivál és minél jobb teljesítményre sarkall! Remélem maradnak és megnézik!

Természetesen maradunk. Ezt az interjút készítettük Tóth Eduardóval, a magyar autósport egyik legújabb tehetségéről. Reméljük nagy sikereket érhet még el a fiatal versenyző, és egy nap valóra válthatja 2 ember álmait.


Cikkem végén pedig mihamarabbi gyógyulást kívánok egyik nagy kedvencemnek, Jules Bianchinak! Harcolj Jules, képes vagy rá!

Keep Fighting Jules! #JB17