Újság - Egy régi versenybölcsesség

Egy régi versenybölcsesség

"Aki a leglassabban megy be a kanyarba, az jön ki belőle a leggyorsabban."

A fenti mondás a Grand Prix Express nemzetközi kiadásának egyik cikke nyomán juthat eszünkbe. A bolgár Khan Noonien Singhről szóló szösszenet egy sztereotipikus kelet-európai versenyző profilját mutatja be nekünk. Arrogáns, kezelhetetlen, törtető.

Azonban nem hagyhatjuk annyiban, hogy a világnak csak ez jusson eszébe a régió pilótáiról.
Persze egy kezdőnek eleinte nem sok lehetősége van. Lehet már az elején gyors, így hamar elbízza magát, ám egy ilyen karakter hamar eltűnik a süllyesztőben. És lehet türelmes típus.

Khan ellenpontjaként így kerül majd a figyelem középpontjába Tundra Farkas, a kevés szerencsével megáldott - a név kötelez - Préri Farkas utódja. Az ifjú titán egyelőre pattanásos, kissé visszahúzódó, és aligha vállal felesleges kockázatot. A tinédzserkor nyűgjei mögött ugyanis egy egészséges, potens elme húzódik meg.
Farkas még nem gyors. De mindenkinél gyorsabban tanul, s edzőivel is kifogástalanul tud együtt dolgozni. Amíg Khan és az ő iskolájához tartozó pilóták kezdeti babérjaikat aratják, addig itt, a magyar pályák ívein lassan világsztár születik.

Néhány nehezebb szezon, és F.T. olyan magasságokba juthat, ahol jelenleg talán csak Szabo Ivaan és az ifjabbik Tök Ödön szárnyal. És utána...utána már csak az addigra már járókerettel versenyző Grandi helye lehet elég.
Mert aki a leglassabban megy be a kanyarba, az jön ki belőle a leggyorsabban.