Lehdistötiedotteet - Egy beígért interjú

Egy beígért interjú

Még a 14. szezon vége felé, Brno-ban találkoztunk, akkoriban még egy menő sportcsatorna tévériportereként. A fiatalember szinte ismeretlenül robbant be a köztudatba, kettős győzelmet aratva az Újonc-sorozatban. Akkor (az első futam utáni villáminterjúban) megígérte nekem, hogy amint ideje engedi, jobban elbeszélgetünk. Azóta sok minden megváltozott; a tévécsatorna például becsődölt, én pedig a helyi bulvárlapnál lettem a sportrovat szerkesztő-riportere. A kapcsolat azonban megmaradt, csak a nagyinterjú nem akart összejönni; vagy Ő nem ért rá, vagy én. Mostanáig. Őzse István Jr.-al szülővárosa, Pécs egyik nagy forgalmú kávézójában beszélgettünk.

Riporter: Olyan jóízűen szürcsölöd azt a kávét, hogy mindjárt kérek magamnak még egyet...
Őzse István Jr.: (nevet) Ez az egyik kedvencem, olasz mogyorókávé. Ha erre járok, mindíg betérek egyre. Eszembe juttatja Olaszországot, ahol sok remek versenyünk volt, főleg a siracusa-i pálya kedves a szívemnek.
R.: Mindenki azt hitte, hogy a gokartban fogsz megöregedni, aztán egyszer csak átültél egy F-3-as LOL-HON-ba. Honnan jött a lehetőség?
I.: A csapatfőnököm elárulta, hogy korábban próbálkoztak az F-3-mal és most ismét belevágnának a projektbe, volna-e hozzá kedvem? 26 éves voltam, nem kicsit túlkorosnak számítottam, de nyugtattak, hogy ezzel ne törődjek. Bólintottam, menjünk, mi bajunk lehet...
R.: Hol volt az első versenyed?
I.: A világ másik végén, Sanghajban. Már nem tudom, hányadik lettem, de azt tudom, hogy giga élmény volt és a folytatás mellett döntöttem.
R.: Aztán jött a brno-i hétvége, mesélj erről.
I.: Az újoncoknak kiírt versenysorozat aktuális versenyén nagy csatát vívtunk a pole-ért Ifj. Németh Dániellel. Nagyon örültem ennek és bíztam benne, hogy jó formáját át tudja menteni a futamokra is. Esküszöm, az Ő győzelmének ugyanúgy örültem volna! Aztán mindkét versenyen fölényes diadalt arattam, senki nem ért a nyomomba. Szegény Dani se, dobogóra sem tudott állni.
R.: A 15-ös szezonra az Ukrán bajnokságba nevezett a csapat. Miért épp az észak-keleti szomszédok?
I.: Szerintem hasra csapva, puszta véletlenen múlott. Sokáig úgy volt, hogy a szlovák bajnokságban indulunk, már egy tesztversenyt is futottunk az egyik helyszínén, az ausztriai Red-Bull Ringen. Remekül ment, mert 6. lettem. Aztán pár nappal a nevezési határidő lejárta előtt a csapatvezető közölte, hogy Ukrajna, punktum. Sosem derült ki a miértje. A versenymérnökömmel, Karé Grossmannal csak rágtuk a körmünket, mert nem tudtuk, mire is számítsunk...
R.: Mesélj az évadról, hogy sikerült?
I.: Az első fordulón, Crimea-ban az 5. helyre kvalifikáltam, a futamokon pedig dupla ezüstöt szereztem, amit a második hétvégén, Chaika-ban sikerült megismételni. Ez kis híján harmadszorra, a Moscow Raceway-en is összejött, sajnos a kerékcserés futamon a motor máshogy gondolta, cserébe Smolensk-ben a sprintről győztesként mehettem haza. Ezt Nemuno Ziedas-ban megfejeltem egyel. Összességében 14-szer álltam dobogón a szezonban, amellyel toronymagasan a 2. lettem a pontvadászatban. Fájdalom, de a bajnoki címre esélyem sem volt, a címvédő Romain Louis-t, hacsak nem robbant fel alatta a motor, nem lehetett megfogni.
R.: Mik voltak a terveitek a 16-os évadra?
I.: Építettünk egy új autót (MYG-VOL) és szerződtettünk profibb szakembereket. Karé-nak is útilaput akartak kötni a talpára, de hozzá ragaszkodtam. Nagyon megkedveltem, ő pedig saját bevallása szerint testvéreként szeretett. Tanácsára a svéd F-3-ba igazoltunk volna.
R.: Mindenkit arculcsapásként ért, hogy közvetlen az évad indulása előtt visszavonultál. Miért?
I.: (sóhajt) Nehéz erről beszélni. A holtszezonban eljegyeztem a barátnőmet, akivel régóta dolgoztunk a közös jövőn. A terveinket egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni a versenyzéssel, napról napra rosszabbul viseltem a tőle távol töltött időt. Számtalanszor feltettem magamban a kérdést: mit akarok még? Nem vagyok már 18 éves, de 25 se! A kegyelemdöfést végül egy itthon adódott munkalehetőség adta meg, amit nem akartam elszalasztani.
R.: Nem lehetett könnyű döntés, a csapat miként fogadta?
I.: Az együtt töltött izgalmas évad után semmiképp sem akartam őket szószba hagyni. Csütörtöki nap felhívtam a crew chief-et, hogy megmondjam, szeretném befejezni, még nem késő mást ültetni a helyemre. Azt felelte, megérti, de aludjak még rá. Vasárnap telefonált, hogy megjött az e-mail, miszerint elfogadták a nevezésünket Svédoszágban. Remélte, hogy a jó hír feltüzel és maradok, ám akkor már biztos voltam a dolgomban, nem tudott megingatni.
R.: Az utódod szerencsére gyorsan megtaláltatott. Ki ő?
I.: Krasznai Jánosnak hívják. Féltestvérek vagyunk, csak az apánk egy, viszont az édesanyja nevét hordja. Eddig gokartozott, ahogy annak idején én is. Szóval egyfajta virtuális stafétabotot vett át tőlem, aminek nagyon örülök. Teljesen más karakter, mint én. Amíg én szeretek biztosra menni, ő sokkal bátrabb, bevállalósabb. Példának okáért az autóját is sokkal harcosabb stílusban hangolja. Vezetéstechnikailag még kiforratlan, de majd kikupálódik (mosolyogva kacsint).
R.: Hogyan került képbe?
I.: Csapattársak voltunk gokartosként, egy korosztállyal lejjebb nyomta a gázt. Először nem is tudtunk a rokoni szálról, aztán valaki a team-ből elszólta magát: a Pisti meg a Jani mintha ikrek volnának... (ezen jót röhögünk)
R.: Milyen most a csapat háttere, milyen eredményekre számíthatunk Jánostól?
I.: Financiálisan minden rendben, János családja komoly összeggel tudta támogatni profi karrierje indulását. Én annak idején sokat küzdöttem az anyagiakkal, amíg elő nem került Amerikába szakadt rokonom, Sam bácsi... Azonkívül János épp csak 18 éves. Sok olyan versenyre nevezhetett már, amiken én az életkoromból kifolyólag nem indulhattam. Van már egy remek versenymérnöke is Damon Crichton személyében, aki maximálisan János segítségére van. Nem véletlen, hogy az eddigi 92 junior futamból 24-et megnyert... Most, hogy felkerült a nagyok közé, kis visszaesést produkált, de ez természetes, az elittel érthető módon nem veheti még fel a versenyt. Gyenge láncszemnek érzem viszont az autót. A MYG-VOL-t lecserélték egy DAL-HON-ra, ami sajnos nem áll a helyzet magaslatán, főleg megbízhatóság terén hagy kívánnivalót maga után.
R.: A Rookie sorozatban versenyzik már?
I.: Igen. Ausztáliába, Philip Island-be sorsolták a csapatot. János az 5. helyre kvalifikált, az első futamon kis szerencsével (kipotyogtak előle a riválisok) 2. lett, a hosszú versenyen pedig végig tartotta a győztes Wolf tempóját. A történelem olyan szinten ismétli önmagát, hogy most Brno-ban van, a sorozat következő fordulóján... (csörög István telefonja) Na tessék, farkast emlegettem!

Kihangosítja a készüléket és pár percet beszélünk Krasznaival. Orgánuma alapján energikus, szimpatikus "gyerek". Örömmel meséli, hogy véget ért a brno-i időmérő edzés, ahol a 2. rajtkockát sikerült megszereznie. Elmondja, hogy jó lenne győzni, de erős a mezőny, inkább a dobogó a reális cél. Ugyanakkor érezni a bátorságot a hangjában, amiről István is beszélt.

Köszönjük mindenkinek, aki végigolvasta beszámolónkat, jó versenyzést mindenkinek!