Lehdistötiedotteet - Kicsit megkésve...

Kicsit megkésve...

Üdv minden sportbarátnak!

Első jelentkezésünket azzal zártuk, hogy beszámolunk a másnapi misanoi verseny eredményeiről. Akkor még nem tudtuk, hogy 20 naponkéntt adhatunk le sajtóanyagot, így ezt az ígéretünket ott és akkor nem tarthattuk meg, ám most dióhéjban következzen élménybeszámolónk.
Versenyzőnk, Őzse István a 25. helyre kvalifikálta magát, a rajtnál kilőtt, majd honfitársunkat, Kiaa Attilát kapta az arcába. A két magyar srác körökön keresztül szórakoztatta párharcával az olasz közöséget (páros előzést is bemutattak!), amely István győzelmével zárult, ennek is köszönhetően ismét a középmezőnyben végeztünk.
Ez az eredmény arra buzdította a csapatot, hogy vegyük komolyabban pilótánkat; szerződtettünk mellé versenymérnököt és technikai szakértőt is. A bulawayo-i Rookie Series hétvégére már ebben a felállásban érkeztünk, meg is lett a látszata. 19. rajtkocka, pompás rajt a sprintfutamon, és egy olyan felzárkózás, amelyet tombolva ünnepelt az afrikai közöség! Szavunkat ne feledjük: ezúton szeretnénk megköszönni a talján nézőknek is a sok szeretet és bíztatást, amivel nem kis kezdeti lökést adtak nekünk. Szóval Istvánt a 7. helyen intette le a kockás zázsló, és ettől kár tagadni vérszemet kaptunk. A második futamon kiválóságunk ismét tört előre, amikor a 4.(!) pozícióban autózva kicsúszott és jócskán visszaesett, később pedig összeütközött egy előtte haladó brazil fiúval. Az autóik úgy megsérültek. hogy sajnos mindkettejük számára véget ért a verseny. Elszomorudtunk, de panaszra így se volt okunk, mert jóval több ponttal, szám szerint 38 egységgel utazhattunk a következő megmérettetés helyszínére, ezzel pedig bekerültünk az első 500 közé az újoncok között.
Eztán lényegében áttettük a székhelyünket Dél-Amerikába, hosszas vajudás után beneveztünk a Sudamericana Kupára. Eredetileg az amerikai utcai bajnokságban szerettünk volna indulni, ám addig halogattuk a döntést, hogy kicsúsztunk a határidőből. A sorozat azóta véget is ért, az összetett 24. helyen végeztünk. Pontot sajnos nem tudtunk szerezni, ennek részben István forrófejűsége (hibázott), illetve a latin habitus (falnak tolták) szabott gátat. Arra mindenestre jó volt a kiruccanás, hogy nagyjából feltérképezzük, hogyan is kell felkészülni egy komolyabb bajnokságra. Jelenleg a Far-Far-East Kupára koncentrálunk, valamint a Rookie Seriesben is helytállunk (a legjobb hétvégénk Melbourne-ben, az F-1-es pályán volt; kvalifikációs 2. hely, az 1. futamon 4., a másodikon 5.-ek lettünk), pillanatnyilag a 157. helyen állunk összetettben. Hogy ez jó-e vagy sem, az döntse el mindenki önmaga megítélése szerint.
A csapat fejlődése lassú, de biztos... és töretlen! István edzése folyamatos, extraként még motorkerékpáros kurzusra is beirattuk; hátránya nem származott belőle, az tuti. Ahogy stabilizálni tudtuk az anyagi helyzetünket, felhízlaltuk a technikai delegátust és edzőket is fogadtunk.
A szponzorokkal aztán pórul is jártunk (nem) kicsit, mindenki rajtunk röhögött napokig, de akkor is leírjuk a sztorit, tanulságul, hogy mások ne essenek ebbe a hibába! Érkezett egy reménybeli új támogató (juszt se írom le a nevét), akitől nagyon jó és főleg hosszú távú ajánlatot kaptunk. Örömünkben fel is bontottuk a szerződést egy korábbi mecénással, az Air Nipponnal. Igen ám, csakhogy az új befektetőnk követelte, hogy szabaduljunk meg másik adományozónktól, a Finance Guru-tól is, mert annak tevékenységi köre pontosan egyezett az övékével! Vertük a fejünket a falba, de valóban hülyén nézett volna ki, ha egy rivális vállalat matricáit is cipeljük a versenyautónkon keresztül-kasul a világban. Szóval kérek mindenkit, hogy erre nagyon figyeljen, nehogy hozzánk hasonló (anyagilag és ideológiailag is) kínos helyzetbe kerüljön! Szerencsére van egy remek alkalmazottunk erre a feladatra is, aki remélhetőleg hamar orvosolja majd a kiesett pénz dolgát.
Mindenkinek jó versenyzést kívánunk, hamarosan újra jelentkezünk!