Comunicados de Prensa - Nyolcascsavar avagy hogyan lett az Indy International-ból V8 Supercars - Őzse István Jr. blogja

Nyolcascsavar avagy hogyan lett az Indy International-ból V8 Supercars - Őzse István Jr. blogja

Már minden készenállt az amerikai stílusú F1-ben való induláshoz, amikor váratlan telefonhívást kaptam. Menedzsertársunk, Randy keresett meg, hogy nincs-e kedvünk az A1 GP preluki fordulóján indulni, az utánpótlás csapat tagjaként. Azon felül, hogy érdekes és hasznos lehetőséget láttam a nemzetek közötti formaautós sorozatban, a nem sokkal azelőtt szerződtetett magyar-ausztrál szakembergárda összekovácsolására is remek alkalomnak ígérkezett. Mivel versenyzőnőm, Vankó Melcsi sem ellenzette, azonnal a csapat mikrobuszába vágtuk magunkat és meg se álltunk a horvát tengerpartig.
Randy és pártfogoltja, Tóth Eduárdó velünk voltak nemcsak a teszten, hanem az egész hétvégén és rengeteget segítettek az A1-es versenyautóval kapcsolatban. Ennek az lett az eredménye, hogy amíg figyeltem az edzésidőket, addig 2 mp-cel jobbak voltunk mindenki másnál! A kvalifikációra azért helyreállt a világ rendje, Melcsi a 12. rajtkockát foglalhatta el. A versenyek sajnos nem sikerültek jól, mindkétszer technikai hibák hátráltattak.
A hosszú hétvége jó hangulatban telt, nagyokat röhögtünk, Randyvel rengeteget dumáltunk jól kiveséztük egymás menedzseri múltját. Elmondta, hogy Eduárdóval váltás előtt állnak, az utóbbi néhány évet az F2-ben töltötték és most új kihívás után néznek, valszeg az ausztrál V8 Supercars lesz a befutó. Egy ilyen beszélgetés alkalmával arrange lettünk figyelmesek, hogy Eduárdó és Melinda is ugyanezt teszi a garázs másik felében. Sztorizgattak, szigorúan baráti alapon; elvégre ezek virtuális gyerekek! Randyvel mosolyogva néztük őket és egyetértettünk abbas, hogy szomorúak lesznek, amikor a szezon elején ők erre, mi arra... Ekkor újdonsült cimbim vigyorogva felém fordult:
-Miért nem versenyzünk ugyanabban a szériában?
Furcsa fejet vághattam abban a pillanatban...
Azonnal üzentem a PR-osomnak, hogy nézzen utána, van-e létjogosultsága a V8-as túraautó szériában való szereplésünknek. Hamar jelentkezett egy hazai Ford márkakereskedés, amely némi reklámfelület fejében (szó szerint, hiszen Melcsi a bukósisakján hord 2 hatalmas Ford emblémát) hajlandó volt megvenni nekünk a versenyautót. Anyagi szempontból a V8 nem kerül sokkal többe, mint az Indy. Indulhatott a buli!
Elkezdődött a szezon, túl vagyunk 2 komplett fordulón és a barbagalloi két sprintfutamon (a hosszú verseny holnap reggel 8:00-kor lesz). Tudomásul vettük, hogy a túraautózás más műfaj, máshogy kell dolgozni és még egyenlőre ebben az ismerkedési fázisban vagyunk. Az ellenfelek profik, Melcsi magától értetődően nem is veheti még fel a harcot az élbollyal, de az időmérőkön és a versenyeken rendszerint a masszív középmezőnyben végez. Ha nem is a legjobb, de a legszebb versenyünk a hosszú futam volt Symmons Plains-ben: "leányom" a rajtnál hibázott, visszaesett a mezőny végére, szép előzèsekkel azonban feljött a 15. helyre. A bajnokságban csupán azért csücsülünk a 16. pozícióban, mert az adelaidei hosszú versenyen a Ford motorja cserben hagyott minket, a dupla szorzó miatt sok pontot buktunk.
Egy azonban nagyon fontos. Együtt rójuk a köröket Eduárdóékkal, buli minden egyes kilóméter/mérföld. Randy pilótája sokkal tapasztaltabb, ezért (is) minden alkalommal benne van a top 10-ben. De messze még az évad vége. Sokszor hivatkozom Melcsi tavalyi F3 bajnoki címére, ami nem a véletlen műve, hanem kemény munka eredménye, és biztos vagyok benne, hogy ez a kitartás a sokkal erősebb divíziókban is elnyeri jutalmát.

Ezúton is kívánok Boldog Karácsonyt minden menedzsenek! Hajrá magyarok!