Δελτία Τύπου - Pezsgőzés a Rabócsi-Ringen

Pezsgőzés a Rabócsi-Ringen

Őzse István Jr. visszatért a boxutca falára és nem is akármilyen eredménnyel...

Rég láttuk már a korábbi ukrán F3 bajnoki ezüstérmest és korábban az MRC-n blogot is író srácot. Nem faggattuk azzal, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban, kit is érdekel az most, mikor legújabb felfedezettjének, Kaszaki Norbertnek Lola-Hondáját intették le elsőként Máriapócson! "Majd legközelebb!"-kacsintott oda, mikor egyáltalán fel mertem vetni a témát. További kérdéseimre viszont készségesen válaszolt.

Riporter: Jó látni téged újra.
Őzse Jr.: Téged is. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még átélem ezt a fajta eufóriát, bármennyire is legyen elcsépelt ez a frázis.

R.: Azt azért kérlek meséld el, miként kerültél újra a versenypálya mellé.
OJR.: Szokásos sztori. Ismerős hívott, a gyerek tehetséges gokartos, tovább akar lépni ecetera... Mondtam rendben megnézem de nem ígérek semmit! Igaz, hogy kisebb kategóriákban, de 2 bajnokot akkor is kineveltem már (Vankó Melinda Kanada F3, Simon János Brasil Stock Car - a Szerk.), szóval nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szagról megmondom kiből lesz AUTÓVERSENYZŐ és kiből nem. Lementem Pócsra, hát amit ez a kölyök művelt... Nem is igazán amit, hanem ahogy! A pályán minden egyes ívet úgy vett, mintha sínen ment volna. Mondtam Joe bácsinak, aki eddig Kesszi (Kaszaki Norbert beceneve - szintén a Szerk.) legfőbb mecénása, hogy jó ez csak lehetne gyorsabban is. Erre Ő, hogy várjak csak egy kicsit, mindjárt hozzák a "nagyautót". Az meg mi lehet majd gondoltam. Egy Hummer jelent meg a lelki szemeim előtt, de legjobb esetben is Ford Mustangra aposztrofáltam. Aztán kitoltak a garázsból egy Lolát! Kesszi beült és ugyanazt megcsinálta a formulaautóval is amit a gokarttal. Nem hibázott, nem pördült meg, nem váltott mellé! Ekkor említette Joe, hogy 1 hét múlva F3 verseny ugyanitt. "Ugye számíthatok Rád?"-kérdezte.

R.: Magyarán szólva kész tények elé állítottak...
OJR.: Hát igen. De azok után amit láttam, elöntött a nosztalgia. Joe megölelt, mikor bólintottam.

R.: Mesélj a versenyhétvégéről. Kik voltak az ellenfelek?
OJR.: Mondhatni újonc srácok sok töltelékpilótával, de volt köztük például 2 kínai gyerek is, szóval kvázi nemzetközi mezőny gyűlt össze. Nem a szakma krémje, de nem baj, jó hangulatú barátságos találkozó volt, meg hát ki tudja, nincs e köztük későbbi világbajnok.

R.: Kesszivel hogy sikerült összerázódni?
OJR.: Remekül. Nagyon klassz srác, és bár Simon Janit is nagyon szerettem, Vankó Melcsi óta először érzem azt, hogy van egy fiam. Egy futamon vagyunk csak túl, de jelen pillanatban a megérzésem azt súgja, és ez a győzelem is bizonyítja, hogy sokra hivatott.

R.: Akkor térjünk is rá a versenyre. Hogyan született meg ez a fantasztikus eredmény?
OJR.: A nevezési lista alapján a svájci Oscar Frei-t tartottam nagy esélyesnek, a szabadedzésen azonban rögtön kikristályosodott, hogy a brazil Bruno Benedetti és a cseh Daniel Babunek a favoritok. Babunek ment ki hármuk közül elsőnek az időmérőre és rögtön 1:05 sec alá vitte az időt. Aztán jött Kesszi és több mint 3 tizedet rávert! Kerekedett is a nézők szeme... Benedetti ugyan 1:04:051-el mindenkit lemosott az aszfaltról, de a 2. rajtkockát így is kiváló eredménynek értékeltük.

R.: A versenyre aztán leszakadt az ég...
OJR.: Nem kicsit! Annyira esett az eső, hogy már felmerült a futam lefújása is, de mint tudjuk az MRC-ben sosem fajulnak idáig a dolgok. Végül nagy csinnadrattával elrajtolt a mezőny. Kesszi megtartotta a 2. helyet, a 4. körben hibázva egyel visszacsúszott, de úgy begyújtotta a rakétáit, hogy a 10.-ben Babuneket előzte vissza, majd 7 karikával később 1,6 s-re megközelítette a más dimenzióban versenyző Benedettit. Ekkor lelassult. "Elfáradtam"-mondta a rádióba. Azt feleltem "Ne szórakozz, Öcsi, a verseny 104 körös..." Joe sűrű kéztördelése közepette végül átlendült a holtponton és hajtott egészen a brazil fiú box kiállásáig, amikor is az élen találta magát. 20 körrel később, szám szerint a 72.-ben jött ki ő is a depóba és sikerült az 1. helyre visszatérnie. A pozíciót már a végéig meg is tartotta, majd' 18 sec-et adva Benedettinek.

R.: Tehát a stratégia döntött.
OJR.: Igen. Ennyi az én érdemem. De kellett valaki aki véghez is viszi a tervet! És ezt Kesszi nemcsak megoldotta, hanem profihoz méltóan alkalmazkodott a körülményekhez. Közhely, de nehéz verseny volt. Az eső intenzitása folyamat változott, hol csöpörgött, hol szakadt, olykor villámlott is... És ő egy pillanatra ingott meg, akkor is mert hirtelen az elején kihajtotta magát. Nem mondom, hogy egyszer sem hibázott, de mutass valakit, aki tökéletes. Igaz a futam végén cipőkanállal kellett kihámozni a Lolából, annyira kikészült, de pódium tetején már vígan locsoltuk együtt a pezsgőt!

R.: Hogyan tovább?
OJR.: Folytatjuk amit elkezdtünk. Az alapok kiválóak és szerződtettem egy nagyszerű vezetésoktatót is, úgyhogy hajrá! Szittya Noémi 37 éves, tapasztalt vezetéstechnikai tréner, rögtön megvolt a "kémia" közte és Kesszi között. Mi kell még? Jókedv. Aki ismer, az tudja, hogy abból sose fogyok ki...

Köszi, hogy elolvastad, nyomj "Tetszik"-et, ha úgy van! :D Hajrá Magyarok! :D