Comunicats de Premsa - Pilótanapló 1 - Az első teljes évad

Pilótanapló 1 - Az első teljes évad

Mikor a 26. évad végén leszerződtem Verdikéhez, azt ígérte nekem, hogy legendás bajnokot farag belőlem. Ekkor döntöttem, hogy pilóta-pályafutásom legfontosabb mozzanatait naplószerűen fogom feljegyezni. Ha tényleg legenda lesz belőlem, akkor eme naplót olvasva más, babérokra törő bajnok-aspiráns is bejárhatja az általam megtett utat, ha pedig mégsem sikerül legendává válnom, akkor legalább lesz egy újabb példa arra, hogy miként NEM szabad csinálni.

18 évesen írtam alá szerződésemet, 95-ös intelligenciával és 95-ös karizmával, ami egyrészt a fejlődésem gyorsaságáért és a szponzorok bőkezűségéért volt fontos.

Azonnal nekiláttam a vezetési képességeim két legfontosabbikát (Sebesség és Ideális Ív) edzeni, tanácsadóim azt ajánlották, hogy le se álljak vele, amíg ki nem gyúrtam 100-ig. (Rendszeres és extra edzéssel).

Amikor az adomány és szponzoraim jóvoltából kikupálódtam, rögtön alkalmaztam egy Vezetés oktatót, egy Versenymérnököt és egy PR-managert (kivétel nélkül legalább 90-es értékűeket.)

Kezdetben (nem mellékesen a bónuszpontok miatt) a hozzám legközelebbi F3 Eastern European bajnokságba adtam le nevezésemet. Tudtam, hogy az elején nem számíthatok túl sok babérra. A Top 10-még be-befértem, de egy dobogós helyezés már túl kemény falat volt számomra.

Persze ezzel párhuzamosan rendszeresen indultam privát és egyedi sorozatokban, főleg az U20, U19 és U18-as sorozatokat kedveltem, ahol többé-kevésbé kiegyensúlyozott volt a mezőny.
Győzelmi éhségemet a gyors versenyekkel (Quick Race) csillapítottam. Az éjszakai és/vagy hajnali futamokon nemritkán összejött egy-egy pole position és akár győzelem is.

Végül az első teljes évadomban összejött 30 pole és 57 győzelem. Igaz, hogy a győzelmek (egy kivételével) kizárólag a gyors versenyeken születtek, túlságosan zöldfülű voltam, hogy máshol is teremjen babér a számomra.

A privát és egyedi sorozatokban nem tudtam az első tíz között végezni, viszont az F3 Eastern European versenysorozatot (magamat is meglepve) a 10 helyen zártam, mégpedig úgy, hogy az utolsó futamon valami remek boxtaktikának köszönhetően elsőként futottam célba, úgy hogy a mezőny legalább fele nálam nagyobb esélyekkel indult.

Megvolt hát az első igazi győzelmem. Nem is kívánhattam jobb bemutatkozást az F3-ban.

(folyt. Köv.)